A szombat reggel még üres volt. Aztán valahogy bekerült a bevásárlás, a régóta halogatott ügyintézés, egy találkozó, és persze az is, hogy végre rendet kellene rakni. Mire dél lett, a szabadnap már egyáltalán nem tűnt szabadnak. Ismerős? Könnyű beleszaladni abba, hogy az időnkkel akkor vagyunk elégedettek, ha a végén fel tudjuk sorolni, mire használtuk. Elintéztünk valamit, befejeztünk valamit, eljutottunk valahová. A munkában ez sokszor elkerülhetetlen. De észrevétlenül a pihenésünkkel is ugyanígy kezdünk bánni. Egy kirándulásból teljesítendő útvonal lesz, a szabad hétvégéből gondosan összeállított program. Aztán vasárnap este azon kapjuk magunkat, hogy jó lenne még egy nap. Egy olyan, amelyikre tényleg nem terveztünk semmit.

A semmittevésnek rossz a híre

Ha valaki azt kérdezi hétfőn, mit csináltunk a hétvégén, szinte mentegetőzünk, ha a válasz az, hogy nem sok mindent. Pedig lehet, hogy hosszú idő óta az volt az első délután, amikor nem kellett sietni sehova. Egy bögre tea. Egy félbehagyott könyv. A parkban egy ösvény, amelyre csak kíváncsiságból fordultunk rá. Ezekről ritkán készül beszámoló, mégis jóleshetnek. A pihenés egészen hétköznapi pillanatokban is helyet kaphat. Amikor nyugodtan végigolvassuk az újságot. Vagy reggeli után az asztalnál maradunk még egy kicsit, mert szóba került valami, amiről már régen szerettünk volna beszélni. És az is belefér, hogy semmi különös nem jut eszünkbe. Nem kell minden szabad órából emlékezetes pillanatot csinálni.

November más tempót diktál

Az erdőben ilyenkor már máshogy jár a fény. A levelek nagy része a földön van, a fák között messzebbre látni, a nedves avar pedig egészen más hangot ad a lépéseink alatt. Nem kell hozzá nagy túra, hogy észrevegyük. Elindulunk egy rövid sétára, és egyszer csak megállunk. Két ág között átsüt a nap, valahol madár moccan, az út szélén még kapaszkodik néhány levél egy bokorba. Máskor talán elmennénk mellettük. Most van idő megnézni. A természet változó ritmusa jó emlékeztető lehet arra, hogy nekünk sem muszáj az év minden hetét ugyanazzal az irammal végigcsinálnunk. Attól még, hogy valami lassú, nem válik kevésbé értékessé. A korai sötétedésnek is lehet egy jó oldala. Hamarabb visszaérünk a melegbe, felteszünk vizet a teához, és még előttünk az este. Talán előkerül egy könyv. Talán főzünk valamit együtt. A séta után az is jóleshet, hogy egy darabig csak ülünk az ablak mellett.